Halak
Ezen változatos és nagy terület, változatos, és nagyszámú állatfajjal van benépesítve. Az erdőspusztán egyes víztípusok haltársulásai a következő képet mutatják:
A lassúfolyású, gyorsan felmelegedő iszapos erekben (Martinkai-ér, Kispályi-ér), az oxigénszegényebb környezetet is jól tűrő fajok közül a réticsík (Misgurnus fossilis), a kárász (Karassius carassius), a vörösszárnyú koncér (Scardinius erytrophthalmus), és a kurta baing (Leucaspius delineatus) a jellemzőek.
A karakterfajokon kívül ritkább a compó (Tinca tinca), de gyakoribb, sőt egyes helyeken tömeges előfordulású a nem őshonos naphal (Lepomis gibbosus). A szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus) is csak azokon az élőhelyeken fordul elő (Gút ér, Pércsi ér), ahol a szaporodásához a festő-, vagy vándorkagyló szintén megtalálhatóa folyások iszapjában.
Az állóvizekben jellemző fajok a vágó durbincs (Acerina cernua) a csuka (Esox lucius) és a nyurgaponty (Cyprinus carpio).
Végezetül meg kel említeni a horgásztavakba (Fancsika, Mézes-hegyi) telepített itt nem őshonos halfajokat: fehér amur (Ctenopharyngodon idella), fogassüllő (Lucioperca lucioperca) és az ezüstkárász (Carassius auratus gibelio).
Az erdőspuszták kétéltűek, és hüllők rendjébe tartozó faunaelemei a következő fajok. A buckák között összegyűlő belvizek a csatornák kiöntései-kedvelt pihenőhelyei a pettyes gőtének (Triturus vulgaris) és a tarajos gőtének (Triturus cristatus).
A mocsár és láprétek zsombokosainak vízállásos részein tavasszal mocsári békák (Rana arvalis). valamint vöröshasú unkák (Bombina bombina) gyülekeznek.
A tavak és erek partjain gyakori a kecskebéka (Rana esculenta). Nagyobb esőzések után kerül szem elé a barna varangy (Bufo bufo) A nedvesebb mikroklímájú, dús aljnövényzetű erdőrészeket kedveli az erdei béka (Rana dalmatina) és a zöld levelibéka (Hyla arborea). A zöldvarangy (Bufo viridis) tömeges előfordulása a tavaszi időszakra esik, amikor kedvelt petéző helyeik felé vonulnak. A laza homokos partoldalakban tanyázik a barna ásóbéka (Pelobates fuscus).
A magasabb domboldalak homokpusztai gyepjein szétszórtan, néhány kisebb populációban megtalálható a homoki gyík (lacerta taurica). A napsütötte erdőszélek aljnövényzetében s a déli kitettségű domboldalak között előfordul a zöld gyík (Lacerta viridis). A leggyakoribb fürge gyík (Lacerta agilis) a zárt erdők kivételével szinte mindenütt megtalálható. Ritkábban kerül szem elé egy szép változata is, a vöröshátú fürgegyík (Lacerta agilis var. rubra).
Erdőspuszta egyik legritkább s egyben legértékesebb faja az elevenszülő gyík (Lacerta vivipara).
A kígyók közül gyakori a vizisikló (Natrix natrix persa). S kimondottan ritka a rézsikló (Coronella austriaca).
A degradált fűzlápmaradványokban, de a lassú folyású, sekélyvizű csatornákban szórványosan megtalálható a mocsári teknős (Emys orbicularis).