Emlősök
Az emlősfaunára már nem jellemző az akkora fajgazdagság mint a madarak világára. A rovarevő kisemlősök közül a keleti sün (Erinaceus europeus roumanícus), mely még elterjedt. A másik jellegzetes állata a tájnak a vakond (Talpa europaea), melynek inkább túrásai tünnek szemünkbe, azokon a réteken, legelőkön, ahol nincs túl magasan a talajvíz. Az erdős-ligetes részeken megtalálható hazánk egyik legkisebb emlőse a törpecickány (Sorex minutus) és a leggyakoribb az erdei cickány (Sorex araneus). A nedvesebb területeket kedveli a vízicickány (Neomys fodiens). A mezei cickány (Crocidura leucodon) a művelt területek mezsgyéit részesíti előnyben. A keleti cickány (Crocidura suaveolens) az előző fajhoz hasonló élőhelyeken csak jóval kevesebb egyedszámban fordul elő. A rágcsálók közül az ürge (Citellus citellus) azon a néhány feltöretlen homoki legelőn (Martinka, Bagamér, Hajdúbagos, Monostorpályi) még gyakorinak mondható, de élettere itt is egyre szűkül. Néhány éve viszont egy új, az alföldi erdőkre eddig nem jellemző faj van terjeszkedőben, ez pedig a mókus (Sciurus vulgaris). Egyre több helyen találkozhatunk vele. Ugyancsak ezeket a zártabb erdőket lakja a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius). A pézsmapocok (Ondatra zibethicus) jó életfeltételeket talál ezen a vidéken is. Gyakran napközben is lehet találkozni vele erek, csatornák, tavak környékén. A leggyakoribb rágcsáló a mezei pocok (Microtus arvalis). A bokros mezsgyeszéleket kedveli a törpeegér (Micromys minutus), itt találkozhatunk fűszálakból összerakott labdaalakú fészkével. A homoki tölgyesek talajszintjén szórványosan előfordul a pirókegér (Apodemus agrarius) és a kislábú erdei egér (Apodemus microps). A vízipocoknak (Arvicola terrestris) a nedves rétek, nádasokkal tarkított csatornák szegélyei, kedvelt élőhelyei. A földipocok (Pitymys subterraneus) a szárazabb réteket kedveli. Az erdei pocok (Clethrionomys glareolus) és az erdei egér (Apodemus sylvaticus) még gyakori fajok a kiligetesedett erdőrészeken.
A ragadozó emlősök közül a róka (Vulpes vulpes), a borz (Meles meles), a menyét (Mustela nivalis), a hermelin (Mustela erminea) és a görény (Mustela putorius) még napközben is szemünk elé kerülhet, de a nyest (Martes foina), amely inkább szürkület után mozog inkább csak nyomaiból következtethetünk jelenlétére.
A vadmacska (Felis silvestris) is néhány nagyobb összefüggő erdőségből ismert.
Jellemző növényevői az őz (Capreolus capreolus), mely „erdőn, mezőn” megtalálható, és az igen szerény állománnyal, de megtalálható mezei nyúl (Lepus europaeus). Guton található az ország legjobb genetikai álománnyal rendelkező dám (Dama dama) állománya. Találkozhatunk még a vaddisznó (Sus scrofa) nyomával is.
Ezt a ránk maradt, állatfajokban gazdag területet mint természeti kincset megismerni, fenntartani, gondozni, és féltő gonddal óvni valamennyiünk feladata és kötelessége.